Ezt a bejegyzést tegnap akartam megírni, de egész este nem jutottam géphez. Úgyhogy itt az idő! Tegnap is koránkeltem, mint az elmúlt három napban.
A pénteki fáradtság, stressz szombaton jött ki, amikor mentem anyukámnak segíteni. Osztályfőnök helyettes és nekem kellett kitalálnom programokat az osztályának, de az idő 70%-ában csak olvastam, de azért megkapom a 3 óra közmunkát. Persze ha kellett, rögtön segítettem, és próbáltam mindenkire barátságosan nézni, bár jelenlegi helyzetemben nem volt könnyű feladat.
Itthon folytattam a Federica Bosco könyvem olvasását, máshoz nem volt erőm. Jött a vasárnap. Mindig is gyűlöltem a vasárnapot. Haszontalan, unalmas, letargikus nap. Mindig azt hiszem, hogy ilyenkor mások, máshol valami jobbat, érdekesebbet és értelmesebbet csinálnak. Tegnap különösen rossz hangulatba kerültem, mert a könyvem végére értem, és nem éppen happy end-el zárult a történet. Beraktam a kedvenc lejátszási listámat, és azon töprengtem, hogy törjek ki ebből az állapotból. A probléma magától megoldódott, mert Mikiék elhívtak Bajorba, ahol a világ legfinomabb hamburgerét és sültkrumpliját lehet enni. Miki természetesen Patrival jött, a barátnőjével, akit általam ismert meg. Patrival egy oviba jártunk és azóta tartjuk a kapcsolatot. Idén nyáron több buliba is elhívtam így megismerkedett a társaságom egy kisebb részével.
Időközben csatlakozott hozzánk Domi, Anna barátja is. Anna sajnos nem tudott jönni, mert Balatonon nyaraltak még az utolsó napokban is (de rossz neki).
Úgy néz ki, ma is hosszú napom lesz. Hamarosan indulok be a suliba folytatni az iskolaváltás hosszadalmas folyamatát. Még a régi sulimba is be kell mennem, és illendő lenne elköszönni az osztályfőnökmtől. Ha belegondolok, hogy meg kell keresnem az osztályfőnökömet, elfog a feszültség. Biztos csalódott lesz, és nem fog örülni az iskolaváltásomnak. Nem mintha annyira jól ismerne és kedvelne engem, pusztán évvégén nekem lett a legjobb az átlagom, és valószínűneg tartom, hogy (mivel nem szokása beszélgetni az osztályával) a jegyeik alapján ítéli meg a diákjait, mert mást nem igazán tud róluk. De tudom, hogy jól döntöttem, és nincs mitől tartanom, úgyse fogom többé látni. Amint elintéztem az elintéznivalót Laurával megyünk geocaching-re. Délután bevásárolok a Lidl-ben, utána Franival és Barnusékkal fogom tölteni a nap maradék részét. Remélem jól sikerül az utolsó nyári napom. Kivételesen mondjuk várom a sulit. 6 éve nem volt már velem ilyen. De annyira jó lesz mindenkivel egyszerre találkozni. Nem mindenkivel külön külön összeegyeztetni az időpontokat, mert más suliba járok, máskor végzek, stb. Ezentúl minden a lehető legjobban alakul, elhatároztam.