Felesleges. Ez az egy szó jellemzi az egész eddigi hetemet. Bejárok ugyan az órákra, de felkészülni nem tudok rendesen, a házikat kapkodva írom meg órák előtt, [...]
Most, 2015.09.19-én folytatom ezt a bejegyzést. Nem mintha ez számítana is valamit. Voltam filozófia fakultáción szerdán. Érdekes volt számomra, és elgondolkodtató. Kissé ostobának éreztem magam a sok zseni gyerek között, akik mindenféle nyakatekert gondolatmenettel színesítették az órát. Én is lehetnék zseni, mert tudom, hogy a képességeim megvannak hozzá, csak eddig semmi nem érdekelt úgy igazán. Nem tanultam, nem olvastam, nem műveltem magam. Beszippantott az internet világa. Értékes perceket, órákat, napokat tölöttem a facebookot, instagrammot böngészve, mindenféle ismerős és idegen snapchat képeit nézegetve. És persze sportoltam, eljártam bulizni, eljártam emberekkel, és élveztem az életet, úgy, ahogy a legtöbb tinédzser teszi. Mondjuk azt erősen kétlem, hogy a legtöbb 14-15 éves gyereknek heti 5-6-szor 3 órás idegtépő edzése lenne. Imádok futni, ez tény. Olyankor semmi más nem számít. De ehhez nekem nincs szükség edzőre. Azt utálom az edzőkben, tanárokban, oktatókban, hogy mindig a problémákra világítják rá az embereket, negatív információkat közölnek velünk. Tény, hogy ez a munkájuk, és ki kell javítani a hibáinkat, de szerintem a dicséretek száma igen elenyésző a ténylegesen jól megoldott feladatok számához képest. Az embereknek szükségük van motivációra, dicséretre.
Véleményem szerint a dicséret, az elismerés épp elég motiváció a fejlődéshez. Ehhez pedig a megfelelő emberekre van szükség. Nagyon fontos megtalálni a megfelelő társaságot. Talán ezért nem éreztem jól magam az előző sulimban. De mindegy is, annak az időszaknak már vége van. Az ember olyanná válik, mint az őt körülvevő emberek. Átveszi társai beszédstílusát, szokásait. És te döntöd el, hogy hova tartozol! Hasonló motiváltságú emberekkel kell körülvenned magad, ahhoz, hogy előrelépj.
A negatív emberekkel, a vesztesekkel, akik lehúznak, mindenféle kapcsolatot be kell szüntetni, akármilyen erős érzelmek is kötnek hozzájuk. Jobb minél előbb, mint egy fájó fogat. Minél előbb távolítod el, annál kevesebb fájdalmat okoz. 
Lehet a tumblr-özéssel is fel kéne hagynom. Annyi a negatív poszt, hogy azt már nézni rossz, és ennyi blogot kikövetni is képtelenség. Sajnos rengeteg a depressziós ember, és mindenki a társadalmat szidja, társadalom így meg úgy. Abba nem gondoltatok még bele, hogy mi magunk alkotjuk a társadalmat? Egyáltalán mi az a társadalom? Nem tudom. De azt tudom, hogy mindenkinek magába kéne néznie elsősorban, és magában keresni a hibát. Kintről sok befolyásoló tényezőt kapunk, de körül kell nézni a világban, és el kell dönteni, hogy mi a jó, és mi a rossz. Mit jelent ez? Egyszerű. Mindaz, ami afelé terel, amit el akarunk érni, az jó. Ugyanakkor mindaz, ami attól eltávolít, az rossz. Minden számít. Minden, amit megeszünk, hatással van a szervezetünkre. De mi döntjük el, hogy mit eszünk meg, és ugyanígy mi döntjük el, hogy mi az, amit befogad az agyunk. Az életben minden számít. Úgy érzem, meg van bennem a határozott döntéskészség, hogy változtassak az életemen.