Elhatároztam, hogy a szünetben mindent megtanulok. Ezek az elhatározások. Néha én se tudom, hogy ezeket komolyan gondolom-e. vagy sem. Mindenesetre már nagyon jól jött ez a kis őszi szünet. Minden hétvégén elmentem valahova, vagy valakihez valakikkel. De tényleg! Tanév eleje óta semmit nem pihentem mostanáig. 
A mai dátum 2015.10.27. Elkezdtem írni ezt a bejegyzést, ha jól emlékszem még tegnap. Vagy azelőtt. Nem tudtam mit írni, ezért nem publikáltam.
Lehet most is teljesen felesleges az egész. Néha nem tudom mit érzek, nem tudom mit miért csinálok. Elveszítem az önkontrollt. Olyan ember lettem, akit egy, fél, vagy akár negyed éve is lenéztem. Túl sok barát, túl sok buli, túl sok alkohol, túl sok csalódás, túl sok rossz. Nem tudom miért ittam ennyit. Szégyenlem magam. Legalább eddig elmondhattam magamról, hogy soha nem ittam annyit, hogy rosszul érezzem magam. De nem is az a lényeg, hogy mit mondhatok el magamról, és mit nem, hanem, hogy tényleg nem ittam még annyit, hogy kilegyek, hogy megbánjam. Nos, tegnap-ma ez megtörtént. És lelkiismeret-furdalásom van. Vajon mit szólna ehhez Ő? Ő, aki miatt ez az egész történt? Rosszul érzem magam Miatta állandóan, és nagyon hiányzik, de néha azt kívánom, bár ne ismertem volna meg ennyire se. Alig ismerem, és mégis felejthetetlen számomra. Vagy csak én teszem azzá? Miért hagyom, hogy az egész életem körülötte forogjon? Hogy került épp Ő életem középpontjába? Vagy miért viselkedek úgy, mintha ott lenne? Miért vagyok boldog, ha róla beszélhetek, és miért szenvedek, ha arra gondolok, hogy ezen a napon se fogom Őt látni? Miért történik ez az egész? Miért élünk? Hogy lett a világ olyan, amilyen? Annyi kérdés, és oly kevés válasz.
Vajon van jelentősége, hogy milyen emberekkel hoz össze a sors? Vagy ez az egész karma dolog egy hatalmas ostobaság, és mindenki saját maga életét irányítja? Azt hiszem, hogyha filozófiáról szóló könyveket olvasok, megtalálom a választ, de azt se tudom, mit keresek. Ha nem tudom a kérdést, honnan tudom, hogy még nem kaptam meg rá a választ?
"Az okos ember más kárából tanul, a hülye a sajátján se." Mivel nem tanultam más kárából, akkor kizárásos alapon a hülyék közé tartozom? És ha hülye vagyok, a sajátomból se tanulok, tehát újra és újra el fogom követni a hibáimat?  
NEM. Bebizonyítom, hogy ez az állítás hamis. Tanulva a tegnap-ma történtekből, ezentúl sokkal jobban vigyázok magamra. Az egészségemre, a józanságomra, az eszemre, a gondolataimra. Annyira rossz látni mások szemében a csalódást. Főleg, ha a barátaimról van szó. Próbálok jó lenni, és gyűlölöm, hogyha rossznak látnak. Én biztos vagyok benne, hogy  jó ember vagyok, és a cselekedeteimet a jó szándék vezérli. Magamnak, és másoknak is a legjobbat akarom. Csak sajnos nem mindig jól sülnek el a dolgok. De rossz dolgok nélkül unalmas lenne az élet. Lehet, néha szükségszerű egy-egy rossz történés, cselekvés, egy tévedés, egy hibás gondolat, mely rátérít a helyes útra. Hiszen a jóság se létezne rossz nélkül. Ha nem lenne rossz, akkor jó se. Akkor minden semmilyen lenne. Unalmas. A világ ellentétekből áll és ez így van jól.