Egy ideje bizonyos keresztez�d�sekben direkt nem n�zek a szembe buszra, mert m�r nem �rn� meg csak egy kapaszkod� k�znyit l�tni bel�led, ha sohasem der�lne ki, hogy t�nyleg te volt�l. Tudom, hol rontottam el. Ott, ahol el akartam rontani, m�gis azt a napot v�rom eg�sz �letemben, amikor v�gre nem kell az, amit minden gyertyaf�j�sn�l k�v�ntam. De reflexb�l m�gis azt k�v�nom. Nem tudom hol rontom el mindig. Beleker�ltem egy �rd�gi k�rforg�sba. �gy l�tszik, sohasem lesz v�ge. Ugyan m�r, egyszer minden v�get �r. De nem akarom. Bizonyos pillanatokat �jra �s �jra �t szeretn�k �lni. Vagy csak egyetlen egyet. Ha tehetn�m, ezt k�rn�m a sz�linapomra, ezt k�rn�m a J�zusk�t�l, a T�lap�t�l az elk�vetkezend� t�z �ven kereszt�l minden egyes alkalommal. J�zusom b�rcsak l�thatn�m �t m�g egyszer! N�lk�le el vagyok veszve. F�radt �r�imban � adott nekem er�t, lend�letet a nap elej�n. Le�rhatatlanul j� �rz�s volt vele minden perc. S en�lk�l az �rz�s n�lk�l? Mintha nem is �ln�k. Meghaltam. Ez m�r nem �n vagyok. Itt hagyott a k�ts�gek tenger�n imbolyg� tutajon. Nem is sejti, hogy mennyire fontos nekem. �s am�g �tjaink el nem v�ltak, nem is gondoltam volna. A m�ltban ragadtam. Sz�nalmasnak �rzem magam, �s sokkal jobb ember lehetn�k. Jobb emberr� akarok v�lni. �rte. De n�lk�le olyan felesleges minden. �res, v�gtelen, �s semmis.

Vissza a bloghoz