Soha senkinek ne hazudjatok semmivel kapcsolatban! Főleg ne ismerősöknek, akikkel bármikor összefuthatsz akár mások jelenlétében is. Nagyon nagyon kínos szituációkba lehet kerülni akár egy apró kis füllentéssel kezdődő történettel. Már csak reménykedhetek, hogy feledésbe merül az egész. Ha meg nem, majd tisztázom magam, végtére is annyira nem nagy dolog, egyszerűen csak semmi értelme nem volt mást mondanom. Semmi. Nem érezném magam jobban, se rosszabbul, ha úgy történt volna az eset, ahogy meséltem, szóval tényleg nem értem magam. Ettől függetlenül jó volt a suli első két napja. Bár ijesztő belegondolni, hogy már csak két évem van az érettségiig. Ami az edzést illeti, nem tudom, hogy fog beleférni az időmbe, mert kedden szalagavató táncpróbák (a felsőbb évfolyammal táncolok), szerdán töri, pénteken pedig filozófia fakultáció, ami azt jelenti, hogy esélyem sincs odaérni edzésre. Ráadásul nem szeretnék izmos lábakat, és valljuk be, a rövidtávfutók elég vastag combokkal rendelkeznek. Amint megkapom a fotózásról készült képeimet, szerintem belevágok a modellkedésbe, eléggé meg jött hozzá a kedvem azok alapján, amit a forgatáson meséltek nekem. Kiderült, hogy nem kell tökéletes Victoria's Secret modellnek lenni ahhoz, hogy pénzt keress pár fotózással, esetleg külföldre utazz. Persze egy bizonyos magasság és arc azért kell hozzá, szerintem nekem mindkettő megvan, elküldöm majd pár ügynökséghez a fotóimat, elvégre nincs veszíteni valóm. Egy próbát megér, mégiscsak jobb fotózásokkal pénzt keresni, mint árufeltöltő, mekiben robotoló és hasonló diákmunkák által leszenvedni a napi 6 órát. És ha ez összejönne lenne motivációm az angol tanuláshoz is.