Szóval tulajdonképpen már csak fényképről emlékszem arra a pillanatra. És volt még nyilván számtalan másik is, amelyekre már így, fényképről sem. Egy részük alkalmasint digitálisan, CD-ken vagy memória-kártyákon kallódott el, ha áttértünk (de hát áttértünk-e csakugyan?) egyszer, valamikor a digitális fényképezésre, a többi pedig fiókok, szekrények mélyén lapul, borítékokban, cipős-dobozokban, és értelmezhetetlen, süketnéma maradna még akkor is, ha történetesen kézbe venné egyszer valamelyikünk, mert kihulltak immár, kipörögtek végleg a kronológiából, elszálltak, ellibegtek, akár az udvaron álló fügefa levelei ősszel, és alighanem zavarba jönnék, ha meg kellene keresnem egykori helyüket a fán.
Pont tegnap jelent meg Sia új száma a youtube-on. Ismét hatalmasat alkotott, a Cheap Thrills után ez az új kedvencem tőle. Megnéztem a dalszövegét magyarul is és a szövege is eléggé megfogott, szinte az összes sorban magamra ismertem. Az elején épp a futásról énekel, és pont tegnap tértem vissza atlétikaedzésre. A kisebb suli utáni szerencsétlen hazamenetelem után feltöltött az edzés energiával és régi ismerősökkel is találkoztam, jót beszéltem mindenkivel. Illetve ledumáltam az egyik fiúval, hogy majd csinál nekem menő karkötőt. Eddig minden napom jól sikerült, az angolórákat is túlélem, tanulgatok, edzek, és pozitívan állok mindenhez. Próbálok a suliban is olyan emberek között lenni, akikkel kölcsönösen jól érezzük magunkat. Kezd beindulni az iskolai élet, bár a 12.c osztály épp osztálykiránduláson van, illetve a tavalyi végzősök hiánya miatt most kicsit kihalt a suli, de legalább kisebb a sor a mosdóban. És fontolgatom azt a strandröpit Franival. A mai tesiórán röplabdáztunk a fiúkkal, és a zaftosabb labdamenetek után kedvet kaptam ehhez a sportághoz. Ráadásul milyen poén már, amíg kint az emberek nagy, télikabátban megfagynak, mi bent a sátorban bikiniben labdázunk.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó