Igen, az elmúlt egy hétben nagyjából így éreztem magam a suliban. Vannak jobb, és rosszabb napjaim, próbálom értelmesen kihasználni a suliban eltöltött időt. Hiányozni nem szeretek, mert mindig rengeteg pótolni valót von maga után egy pár napos hiányzás is.. de ma valahogy a szokásosnál is kevesebb kedvem volt bemenni, főleg, hogy el is aludtam. Igazából nem aggódom ezen. Nem érdekel ki mit gondol. Én jól fogom magam érezni, történjen bármi. A hétvégén kipihenem magam, rendet rakok, átnézem a matekot, találkozom barátokkal, és próbálok a suliban sem szenvedni, keresem a kedves emberek társaságát, akikkel jól kijövök. Szerencsére vannak egy páran. Az egyetlen dolog, ami zavar, hogy egyes emberek különösen tehetségesek az egyes helyzeteket félreértésében. Nincs túl sok barátom, mert vagy többet akarnak tőlem, mint barátság, vagy furának gondolnak.. Valójában ez sem annyira aggasztó, így is akad elég az emberi kapcsolatokból, és nap mint nap ismerek meg új embereket. Picit más téma, de szeretnék újra sportolni. Örömmel tölt el a sportolás, talán egy tesi érettségit is bevállalhatnék. Rajongok a sportokért, főleg, ha edzőtárssal űzhetem őket. Csak hát.. a bőség zavara. Nem szeretném magam túlságosan lekötelezni egy fajta sport mellett, mert szeretem a változatosságot és a sokszínűséget. Régen úgy gondoltam, nem lehetek sikeres több sportban is, és muszáj egyvalamit kiválasztani, és abban sikeresnek lenni. De már nem érdekelnek az eredmények. Szabadságra születtünk, arra, hogy élvezzük az életet, és azt tegyük, amit szeretünk csinálni, ami boldoggá tesz. Nem arra, hogy megfelelési kényszer alatt, a társadalmi keretek között valahogy túléljünk pár tíz évet.. Ennél sokkal több van !! :)