Olyan jó, hogy nem kell erőlködni! Sokszor megpróbáltam "jól" evangelizálni. Istenről és Isten dolgairól beszélni mindig izgalmas, kalandokkal teli, de vajon lehet-e ezt jól vagy rosszul csinálni? Dicsőség Istennek, hogy nem lehet, hiszen nem is mi csináljuk, hanem a bennünk élő Jézus tesz bizonyságot magáról Szent Szellem által. Épp hazafele tartottam, amikor a szemem sarkából megláttam egy villamospótlóra váró férfit. Már el is mentem mellette, mikor elöntött az érzés, hogy Jézus mennyire szereti őt, és mennyire vágyik arra, hogy ez a férfi ezt megtudja. Visszasétáltam a megállóba, pont jött a pótlóbusz. Leültem vele szembe és egyszerűen nem tudtam nem elmondani, hogy Isten szereti őt és fontos neki! A férfi annyira meghatódott, elrakta a telefonját és csak nézett rám. Én nem akartam semmit. Én nem akartam ehhez az emberhez odamenni. Én nem akartam beszélni vele. Nem akartam megtéríteni. Csak néztem rá és éreztem, hogy Isten szeretete átáramlik rajtam, és ez a férfi nem velem, hanem Istennel találkozik, aki gyönyörködik benne. Folytatta a beszélgetést, és ez a férfi azzal a gondolattal szállt le, hogy Jézus az élet értelme!

Vissza a bloghoz