Bone of my Bones 

I just want you to know that I'm glad
Though I dont know you yet
I'm sure that you are wandering somewhere out there

And you know I am waiting for you
Saving you my passion
My bed and my solitary devotion

I'll be changing endlessly
To serve you selflessly all my life
A loyal man, I'm gonna be
God will help me see the stardust in your eyes

You're made of my dreams
But you're real
And should you be anywhere in this whole world
I'll find a way to tell you just how much you're worth

You are waiting, too
I hope so
And I don't really care if you're out of my league
Father now I pray you convince her, oh please

Flesh of my flesh
Bone of my bones
 

Mit szólsz hozzá?

• táplálkozni az igéből 
• fotózni, szerkeszteni
• pakolni, selejtezni
• tanítást hallgatni
• sportolni
• angolozni
• készülni a felvételire

Éget a vágy a szívemben, hogy rendezett életet éljek, Istent a középpontba helyezve. 
Nincs olyan földi teendő, amit nélküle kellene csinálni - erre mindig emlékeztetnem kell magam. A sok tennivaló közepette hajlamosak vagyunk elfeledkezni a lényegről. Hogy mit miért csinálunk, hová is tart az életünk. Tényleg csak egy pár évtizednyi rohanás lenne? Vagy talán lehet másképp is? Megállni a káoszban, és észrevenni a pillanat szépségét - nincs ennél szebb és értékesebb. 

Mit szólsz hozzá?

Hálás vagy a munkahelyemért és a kollégáimért. Nemrég kezdtem el dolgozni. Úgy igazán. Felnőttként. Voltak, és a mai napig vannak nehézségeim. Akár óránként. De ettől függetlenül hálás a szívem, amiért munkát vállalhatok és bizakodva tekintek előre. Hiszem, hogy Isten okkal helyezett engem az üzletbe, ahol jelenleg dolgozom, és már most rengeteg tapasztalatot szereztem és remek embereket ismertem meg. Továbbá hálás vagyok a kapcsolataimért, és minden olyan helyzetért, amin átmentem eddigi életem során. Isten felnyitotta a szemem ok-okozati összefüggésekre, és olyan rejtett kincsekre, tanulóleckékre, reménytelennek tűnő szituációk megoldásaira, melyeket nélküle fel se tudnék dolgozni. Semmi sem lehetetlen, annak, aki hisz. És ami még jobb. Minden a javukra válik az Istent szeretőknek. És ami ennél is jobb. Szerethetjük Őt! Kétezer éve Isten már megmutatta felénk a szeretetet. Elküldte egyszülött fiát. Értünk. Emberré lett. Tudom, néha valami tündérmesének tűnik. Amolyan túl szép, hogy igaz legyen hír. De egyszerűen húsba-maróan igaz, és az egész földi életben nincs jobb, mint elmélyedni ebben a szeretetben. Benne. Keressétek először is Isten királyságát, és ráadásul minden megadatok. Máté 6:33. Nagyjából ezt élem most. És hálás vagyok ezért a kiváltságért, hogy élhetek ebben. Jézussal. Jézussal, aki mérték nélkül ad, mindenkinek. Mindenkinek. Ingyen. Nem számít mit tettél. Ő tárt karokkal vár rád. Hív téged. Ma is. Most is.

 

 

Mit szólsz hozzá?

Peregnek az időkerekek
s én csak nyomkodom
a billentyűzetet.

Egyszer nem engedtem
kezed után kezem
még ne, kérlek
ne menj el!

Elvétettem.
S hibámmal
menni engedtem.

Mit szólsz hozzá?

and God bless you all!

Mit szólsz hozzá?

Ki gondolta volna, hogy a suli és munka nélküli élet nehéz? Elárulom, hogy bizony bizony, ha az ember "nem csinál" semmit, néha (meglehetősen sokszor) szembe kell néznie olyannyira túlzsúfolt hetekkel, hogy már hazamenni sincs ideje, csak rohan egyik helyről a másikra. Amikor az embernek nincs fix programja, azt gondolom hajalmos beleesni abba a hibába, hogy túl sok teendőt, feladatot el/magáravállal, ezzel segítve barátai, ismerősei, csapata munkáját. Ezután a fáradtság jóleső érzés, és ami azt illeti Isten rengeteg erőt adott nekem. Viszont Isten nélkül konkrétan végig se tudtam volna csinálni. Rengeteg örömöt szabadít fel Isten jelenléte, a tudat, hogy Ő velünk van, a tudat, hogy érte élhetünk néha felfoghatatlan. És igazán kalandos helyzetekbe vezet, sokszor nem látom a kiutat, de minden percet megér. A hétvégét (tekintettel a rossz időre) itthon tervezem tölteni, remélem a pihenés nem csak illúzió marad, mert még mindig sok munkám van a rendezvényeken készített fotók retusálásával, feltöltésével, továbbításával. Talán párat ide is feltöltök. Az íráshoz, és egyáltalán a blogíráshoz magam sem tudom miért tértem vissza a sok teendő közepette. Talán csak jól esik kiírni magamból örömmel teli fáradalmaimat.

Mit szólsz hozzá?