Pár gondolat foszlány magamnak. Koránt sem végleges verzió.
Szóval kicsit nehéz erről írnom. Az elmúlt fél évben kb minden átértékelődött bennem. És nem tudom, hogy egy újabb fél év, vagy akár 1-2 hónap múlva még milyen mértékben fognak a bennem lévő gondolatok megváltzoni. Azt gondolom, ki lehet mondani, hogy a Felház, mint nagy ima és dicsőítő estek sorozata, megszűnt, és ahogy távolodunk az időben, úgy egyre inkább emlék szagúvá válik. És ez nem mindig egy kellemes illat. Legalábbis számomra. Néhai visszagondolások közepette kicsit kínosnak élem meg. Tudjátok, biztos veletek is volt már olyan, mikor visszanéztek régi képeket, és tejóég mennyire gáz voltam. Kicsit ezt élem. És most konkrétan nem magáról az alkalom-szervezésről beszélek, hogy imádkoztunk emberekért, és dicsőítettünk a színpadról, ez nagyon király volt, és király is marad. Hanem inkább, mint közösségben való helytállásom, emberekhez való viszonyulásom. Valószínüleg sokan nem értik, mire gondolok, nem is kell mindenkinek értenie. Most nem akarok belemenni itt önkritikába, meg abszolút nincs rajtam semmi vádlás, vagy kárhoztatás, inkább csak megmosolyogtat, hogy wow, mennyire másképp csinálnám, mintha a 3 évvel fiatalabb húgomat látnám. Nem mintha lenne húgom.
Ami az egész mögött álló teológia részt illeti, igazából csak annyit tudok mondani, hogy a szeretet egyszerű. És valahol, valamikor a felnőttek megtanították, vagy elhittük a kényelmes nyugati világban, hogy nem az. És elkezdtünk hierarchikus rendszerekben gondolkozni, határok és elvárások falát felépíteni. Engem személy szerint annyira megérintett Heidi könyve. Kiment a szegényekhez egy lepukkant kocsival, valami nagyon miniális összeggel, lakhely nélkül a szegényekhez, hogy tanuljon tőlük! Nem azért, hogy megváltsa a falut, csak tanulni. És ez az igazi alázat. Amikor különbnek tartom a másikat. És én is erre vágyom, Azt tenni, amit Jézus. Betegeket gyógyítani, feltámasztani a halottakat. Sokszor itt annyira elvagyunk kényelmesedve, itt megvan minden, étel, tv, net, hogy kritizálunk, hibákat keresünk, egymást vizsgálgatjuk. Nőként nekem itt Budapesten akadtak nehézségeim, értek kisebb atrocitások, szerintem nem kell részleteznem. Ennek az egésznek a súlya olyan mértékben nehezedett a szívemre, hogy néha tényleg azon gondolkoztam, hogy kigyalogolok Mozambikba. Mert én nem érem be kevesebbel. 

Jézus eljött, hogy teljes életünk legyen.
De tudjuk, hogy ez mit jelent, vagy csak beszélünk róla? 
Tényleg megéljük Jézus győzelmét, vagy harcolunk egy háborúban, amit már megnyertünk? 
A hangzatos nagyszavak megelevenednek az életünkben vagy időről időre frázissá válnak?
Tudjuk mit jelent a FELTÉTEL és a NÉLKÜL vagy csak írott/íratlan határokat húzunk és kimondott/kimondatlan elvárásokat állítunk fel? 
Hagyjuk Isten országát megdicsőülni, vagy inkább mi csináljuk? 
Megéljük a MOSTban Jézust, vagy csak egyik programról rohanunk a másikra, hogy még többet szervezhessünk?
Tényleg ébredésért imádkozunk és futásról beszélünk, miközben alszunk?

Nagyon izgi szitukban vagyok mostanában. Sokat nevetek. Sok barátom van. Az életem őszintén boldog, és tudom, hogy ezt a csodát egyedül Istennek köszönhetem. Hálás vagyok minden nehézségért, fájdalomért, ami a múltben történt velem, mert erősebbé tettek. Annyira jó az Úr, hogy csak azt akarom tenni, amire Ő vezet, csak néha nem mindig olyan egyértelmű, mi is az Ő akarata. Jézus Krisztus, az Élő Isten nagyon valóságos. Ő maga az élet, és tudom, hogy benne van az az igazi szabadság, amit a világ hajszol. Amit sóvárogva várnak. Tudom, nincs okom arra, hogy furán érezzem magam, ha szóba kerül. Azt kívánom bárcsak minden ember átérezné, és megtapasztalná Őt. Akartam írni, hogy, amiben én vagyok. Dehát én benne vagyok. Nem tudok rajta kívül létezni (mint ahogy más sem). Ez egy misztérium. Annyira vágyom arra, hogy az emberek átéljék, és Jézus által váljon mélyebbé az emberekkel való kapcsolatom. Ég a vágy a szívemben, hogy szavak nélkül is nyilvánvalóvá váljon. Ő. Jézus. A Menny. Ami mindig is ránk várt. Amire teremtve lettünk. Tudom, nem rejthetem véka alá a fényem. Tudom, hogy mire van szükségük az embereknek, mi az, amiben, vagyis Akiben beteljesedhetnek. Tudom, hogy minden Jézuson kívüli boldogság- kereső próbálkozásuk már előre kudarcra van ítélve. De annyira megértem őket, én is ezt csináltam Krisztus előtt. Próbáltam érvényesülni, boldog párkapcsolatban szeretve érezni magam, élvezni az éjszakai életet, a hajnalig tartó bulikat. És nem mondom, hogy nem volt izgalmas. Nem mondom, hogy nem élveztem. Viszont tudom, hogy hosszútávon csak tönkre tett volna. Kis pillanatnyi örömforrások, amik szép lassan megölnek. Köszönöm, nem. De Jézussal annyira jó az élet és annyira szeretem az embereket. Fogok írni valami Jézusos novellás kötetet. Tök izgi.
Az Élet-belépő, ha Életbe-lép-Ő.

Azon gondolkozom, milyen lehet őszintén, feltétel nélkül szeretni? És szeretve lenni. Ezek a szavak olyannyira elcsépelődtek az évek alatt, hogy már azt sem tudom mit jelent. Én is beleestem, nem egyszer abba a hibába, hogy a szeretet helyett kifogásokat kerestem. Kifogásokat kerestem, hogy miért nem, miközben igen volt. Aztán annyit össze-szedegedtem valósat és valótlant, hogy nem lett. 
Soha DE SOHA nem gondoltam volna, hogy TÉNYLEG ekkora jelentőségűek a döntéseim. Azt hittem nem számít. Azt hittem, csak még egy kicsit... Azt hittem, elmehetek a végtelenségig a hibák keresgélésében. Olyan ostoba voltam és megtévesztett.. Sajnálok minden olyan szituációt, ahol nem szeretetet adtam. SAJNÁLOM! 
 

Ne tartozzatok senkinek semmivel, kivéve egymásnak szeretettel. Mert aki a másikat szereti, betöltötte a törvényt.
PÁL LEVELE A RÓMAIAKHOZ 13:8 CSIA

Különös álmom volt ma. Valóságos volt  nagyon. Egy lépcsőről mentem le és hirtelen a semmiből bevillant egy gondolat, hogy jelentkezzek a Képzőre. Festős, rajzos szakra. Ebben a pillanatban leértem álmomban és a régi rajztanárom fogadott a lépcső alján mosolyogva. Még azokból  az  időkből, amikor rajztagozatra jártam. Szerettem nagyon rajzolni. A szenvedélyem volt kiskoromban. Tehetségemet nem kamatoztattam, gimiben csak a bulizás járt az eszemben. Alig rajzoltam, így most nincs sikerélményem. De ha Isten valóban adott hozzá ajándékot, akkor még nincs késő kibontakoztatnia, és hiszem, hogy gyorsabban fejlődhetek, mint valaha. Minden kezdet nehéz, de hosszútávon megéri elkezdeni az első lépéseket. 

Túl sok ruhám van.. gondoltam - gondolom. Hamar változik a stílusom, az ízlésem, sokszor meggondolatlanul vásároltam, különsképpen, mikor sok pénzem volt. Sok ruhámat elajándékoztam, párat el is adtam. Amolyan hobbiféleséggé vált a ruhavásárlás. Akár egy nehéz nap után, akár csak úgy minden ok nélkül jártam a boltokat. Na ilyet többet biztos nem csinálok. Tanulva a hibámból megfogadtam, hogy egy évig nem veszek ruhát. Eddig nagyon jól megy, nagyjából másfél hónap telt el az elhatározásom óta, és egyáltalán nem hiányzik a vásárlás, eszembe se jutott, hogy (egy futócipőn kívül) bármire is szükségem lenne. Meglévő darabjaimon lehet kisebb változásokat fogok végrehajtani, ezen a területen is kimaxolom a kreatívkodást. További terveim a jövőre (közeli - távoli egyaránt): bár hiszem, hogy Isten időzítése tökéletes, és nem kell időpontokon és feladatokon görcsölnöm, azért kicsit rendszerezem most, ami bennem van just for fun.

• fotózás mélységeibe beleásni magam
• Rituval hajas honlap/blog indítása (én fotós, max modell leszek) 
• lakásvásárlás
• rendszeres gym rutin 
• portfólió összeállítása 
• alkalmi munkák (fotós?) 
• feltétel nélkül megbocsátanom mindenkinek!!!

Talán az utolsó pont a legfontosabb. Nem lehet a megbocsátatlansággal együtt élni. A Földhöz köt és egy bizonyos helyzethez láncol, ami visszahúz a múltba. Csak a feltétel nélküli szeretet képes begyógyítani a kisebb, nagyon, sekélyebb, mélyebb sebeket. Sebeket, amiket hordozunk magunkban, magunkon. Biztos vagyok benne, hogy Isten sokszor nem vezet bele bizonyos szituációkba, - amíg bizonyos sebek begyógyítását nem hagyjuk- mert nem tudnánk elhordozni.
 

Oké, de mit tegyek, ha nem érzem, nem látom, nem tapasztalom Isten szeretetét? 
1. Isten benned van! Akár hiszed, akár nem, akár tapasztalod, akár nem, Istenben létezel. Magán kívül nem teremtetett semmi, a Teremtés Istenben ment végbe. A teremtett világ az Ő szaván áll fenn. Szólt, hogy legyen, és lett. Hanghullám. Folytonos rezgés. Az anyag részecskékből áll, nem folytonos. Folyton rezgésben vagyunk, és hiszem, hogy Istennel egy rezgésen vagyunk, amikor az akaratunk megegyezik. 
Ahhoz, hogy Isten tökéletes akarátban legyünk, ami nekünk is a legjobb, hiszen Ő egy szerető Atya, aki jobban ismer minket, mint mi saját magunk, fontos, hogy megismerjük Őt, hogy ki Ő valójában, és mi kik vagyunk Benne. Jézus Krisztusban. A megismeréshez elengedhetetlen az Ő jelenlétében időzni. Akárcsak egy barátság, emberi kapcsolat kialakításakor. Isten kapcsolat, nem pedig elvárás párti. Az Ő jelenlétében nincsenek elvárások. Szeret, tanácsol, enged, felépít, magához ölel. 
2. Isten tökéletes és JÓ! De! Ebben a világban a bűnbeesés óta minden az ellen dolgozik, hogy ezt felismerjük és elhiggyük. Sokan a kudarcaikért, veszteségeikért Istent okolják, miközben Ő maga sosem akarta, hogy mi szenvedjünk. Ádám az elfordulásával teret nyitott a hazugságnak, ami az Istenben való bizalom hiányaként lépett fel. Ezért fontos, hogy megismerjük Istent és tudjunk bízni benne. Általa egy magasabb perspektívából nézhetünk a körülöttünk lévő világra, melyben bizony mély sebeket szenvedhetünk el az igazság ismerete nélkül.
És ki az igazság?
Jézus Krisztus. Ekkor Tamás megkérdezte: „Uram, azt sem tudjuk, hová mész, hogyan tudhatnánk akkor az utat?” Jézus így válaszolt: „Én vagyok az út, az igazság és az élet! Az Atyához csakis rajtam keresztül lehet eljutni. Ha valóban ismernétek engem, akkor az Atyát is ismernétek. De mostantól fogva ismeritek és látjátok őt. János evangéliuma 14:5-7
Jézus (jelentése: Jahve a megváltás) Krisztus (Felkent) maga az igazság. Egy vagy vele, benne élsz, Felkent Megváltott vagy, és minél inkább ráébredsz erre Az Igazságra, annál nagyobb mértékben ez fog manifesztálódni az életedben, és már nem az embereket fogod látni magad körül, hogy mit tettek veled, hanem a bennük rejlő lehetőségeket, melyeket Isten helyezett beléjük, és a Szeretet (Jézus) ahogy átáramlik rajtad, változtatja meg az embereket körülötted.

Áldott napot!
Kincső

Gyere, vegyük fel a kapcsolatot. :)

                             
                           mireszulettel.hu