F�lek, mert m�r nem vagy itt velem,
valami fura fick� j�tt a helyedre.
Pr�b�lja hangj�val bet�lteni a teret,
ak�rcsak �n sz�vemben a helyed.
J�tt�l l�ngol� k�k szemekkel,
mosolyogva. Azt�n elment�l.
Lelkem sz�rnyal, majd hirtelen el�g,
betelt a poh�r, ebb�l most m�r el�g!
Er�s a sodr�s �s elvisz az �r,
nem tal�lom a helyem itt ma m�r.
Se m�skor, m�shol.
Szerettem a napot, mikor l�ttalak t�ged,
gy�l�l�m a Napot, mely meg�rinthet t�ged.
F�lek, tekintet�nk nem tal�lkozik t�bb�,
s ajkaid l�gy szav�t sem hallhatom �r�kk�.
Szemedben m�g ott csillog a sz�ps�g,
bennem m�r nincs semmif�le k�ts�g,
hogy tengerhabk�nt duzzad b�natom,
mert j�mbor �br�zatod nem l�thatom.
Nem tudok, s nem is akarok felejteni,
egyetlen v�gyam, t�ged boldogg� tenni.
Boldog vagy m�ssal, m�shogy.
Visszap�rgetn�m az id� kerek�t,
sz�vesen cser�ln�m m�sra szerep�t.
Vagy h�nyn�k ink�bb gyomorsavat, s ep�t.
De nem lehet. Nekem m�r ez az �let,
az �n egyetlen mez�m erre sz�led.
Gondolatom mikor (mindig) r�d t�ved,
el�nt a cs�f rem�ny, �s a sz�gyen. 
S ez �gy kell, hogy v�get �rjen,
b�natban �s felejt�sben,
�r�kk� keresve t�ged,
kock�ra tenni �rted
mindent, mi �ltet.
Megtal�lni, v�gre.
T�ged.V�gleg.
�rted?
�n sem.
F�lek.
S e f�lelem sz�tszed, darabokra �get.