Ami azt illeti már egy ideje megszeretném írni ezt a blogbejegyzést, de az események egymásutánja csak egyre fokozódott. Életem első nagy szerelmén három hét után túltettem magam. Nem is rossz. Az első három napot végigbőgtem, képtelen voltam bármit is leerőszakolni a torkomon, aztán több, mint két hétig feküdtem az ágyban és sorozatokat néztem. Annyira leamortizálódott az izomzatom, hogy pár napra rá egy kevés kis sétától és lépcsőzéstől is izomlázam lett. A nyár utolsó hetére végre észhez tértem, lehiggadtam, levontam az elmúlt félév tanulságát, és most már nyugodt szívvel kijelentem, hogy túl vagyok rajta. Nem hittem volna, hogy ilyen gyorsan bekövetkezik nálam ez az állapot. Talán mégsem volt olyan fontos, mint hittem. Talán túlságosan belelovaltam magam. A lényeg, hogy szeptember van, és a poharamban tiszta víz. És nem hagyom, hogy bárki is bemocskolja. A nyár utolsó hete számomra örök emlék marad. Megtartottam életem első buliját a saját házamban. Szerintem mindenki jól érezte magát, nem volt hatalmas ereszd el a hajam, inkább olyan kisebb, családias bechillelős buli volt. Persze az ismeretlen emberek, az egész házban üvöltő zene, és a reggelig tartó táncolás persze nem maradt ki. Előtte még a konyha kifestésére is volt időm. Félig-meddig lejött a tapéta, mit ne mondjak, nem volt egy kellemes látvány. Forróvizes szivaccsal feloldottam a ragasztót és a maradék tapétát is eltávolítottam a falfelületről, aztán elszaladtam a Praktikerbe, vettem a piros asztalhoz és székekhez illő piros színű falfestéket és egy piros "Home" feliratú lábtörlőt. A buli után pedig jobban ragyogott a ház, mint előtte. Elképesztő aktívságomban elöntött a büszkeség. Aztán másnap reggel már fél hatkor a Zene nélkül c. film forgatásán voltam. Statisztáltam, és beválogattak egyszerűbb jelenetek eljátszásába. Fárasztó napok voltak, de minden fáradtságot megért. Megismerkedtem új emberekkel, kezet fogtam Nagy Feróval (ezzel kipipáltam a bakancslistám egyik pontját), és belekóstoltam a filmezés világába. A nyár utolsó estéjén pedig Andrénál kártyáztam Andréval és a haverjaival. Ma pedig túléltem a szokásos évnyitót és az azt követő ofőórákat. Mindenkinek kellemes évkezdést kívánok!