Érettségi, érettségi, érettségi. Hetek óta se hallottam mást a suliban. Az érettségi közeledte néha rendesen belém hozta az ideget, pedig az elejétől kezdve úgy álltam hozzá, hogy mivel nekem ez úgyse számít, nem fogok idegeskedni, és hatalmas mennyiségű energiákat belefektetni a tanulásba. A tanulásba nem is nagyon fektettem bárminemű energiát is, viszont az idegeskedésbe annál inkább. Így utólag egyik feladatlap se volt nehéz középszinten, egy kis készüléssel és odafigyeléssel lazán megírható ötössel. Viszont az én esetemben mindkettő hiányzott, és fogtam a fejem, hogy hogy ronthattam el egyes feladatokat a legtriviálisabbak közül.. Emelt szinten már más volt a helyzet, az tényleg nehéz volt. Ha hónapokat nem is, de heteket mindenképpen kellett volna rá készülnöm, főleg, hogy a németről van szó, ami nem egy délután megtanulható. Persze, 'tanultam' a suliban németül, és nem nulla tudással mentem emelt érettségit írni, de úgy, az igazi idézőjel nélküli tanulás soha nem történt meg. Utoljára talán alsó tagozatban, de arra meg ki emlékszik. Szóval amolyan miért ne, úgyse számít alapon mentem emeltezni, mert a tanórákon megírt középszintű feladatsor feladatai túl könnyűnek bizonyultak. Annak viszont nem jártam utána, hogy az emelt szint mennyivel nehezebb, vagy hogy egyáltalán milyen típusú feladatokra számíthatok. Ott a helyszínen ért a felismerés, hogy ez bizony mérföldkövekkel nehezebb, rögtön az első rész (szövegértés) tele volt szakszavakkal, és örülök, ha a pontok negyedét megkapom rá. A nyelvhelyesség viszont egész könnyű volt, de ezt sem akarom elkiabálni, ki tudja, miket rontottam el (remélem semmit, tényleg nagyon könnyű volt). Aztán jött a mélyrepülés Hörverstehenbe. Konkrétan alig értettem valamit, ráadásul nem karikázós igaz-hamis, vagy a/b/c-s feladatok voltak, hanem kitöltésekre váró üres vonalak. A levélírást nem találtam nagyon veszedelmesnek, de a hosszú esszében szerintem nem írtam le a minimum mennyiségű szót, majd ismét jött a fejfogás, mikor az idő lejárta után belenézve megláttam milyen szarvashibákat vétettem alapmondatokban. Hát igen, a szótár nyitogatása mondatonként meglehetősen sok időt emészt fel. Summa summarum: az emeltre tanulni kell! (kéne)