Kissé már megőrültem itthon. De hiába takarítottam ki, majd mentem el sétálni, és látogattam meg a legközelebbi könyvtárat, nem nagyon változott a helyzet. A kelleténél (0) jóval többször jár a fejemben. Próbáltam lekötni magam, és utánanéztem a szóbelitételeknek, amitől csak még inkább belém jött az ideg, arról nem is beszélve, hogy elfáradtam. Pedig szinte semmit nem haladtam, csak utánaolvastam pár témának. Túlságosan maximalista vagyok, és nem elégszem meg az interneten talált mások által kidolgozott érettségi tételekkel. Az a tanárnak sem lenne elég. Viszont az egyetemi szakdolgozatok túl hosszúak és összetettek, annyi időm nincs minden tételre. Hogy válogassam össze innen-onnan a szükséges információkat, ha egyetlen egy innen-onnan forrás sem áll rendelkezésemre? Főleg a szabadon választott irodalmi alkotások, és filmes adaptációk bemutatásával vagyok bajban. Nem tudom hogy kezdjem el, és miről írjak. Nem azért, mert nincs ötletem, épp ellenkezőleg: a bőség zavara. Az órák folyamán pedig egyáltalán nem esett szó némely tétel kidolgozásáról. Vagy csak épp hiányoztam, ki tudja. Kezd hiányozni a suli. Soha nem gondoltam volna, hogy valaha egyáltalán csak megfogalmazódik is egy ilyesmi gondolat, de tényleg így van. Év végére, a jegyzárások után egész elviselhetővé vált, a tanárok mindenkit békén hagytak és az érettségire készültünk. Persze ideálisabb lett volna, ha nem csak az utolsó napokon kezdjük(kezdem) el a készülést, de most már így alakult. Néhány napom nagyon hasznosan és boldogan telt akkoriban, az itthon töltöttekről viszont ez nem mondható el. Ennek a tudata kicsit frusztrál, de tudom, még van idő, valakinek még mindig tartanak az írásbelik. Talán sportolnom kéne. Talán mindenképpen. Mindenképpen talán. A sportolás mindig visszahoz az életbe. Holnap pedig egy volt osztálytársamnál lesz egy kisebb baráti összejövetel, valószínűleg elmegyek, a pingpong asztallal múltkor nagyon megkedveltük egymást (haha). Legalább akkor is csinálok majd valami értelmeset(?).