Ki gondolta volna, hogy a suli és munka nélküli élet nehéz? Elárulom, hogy bizony bizony, ha az ember "nem csinál" semmit, néha (meglehetősen sokszor) szembe kell néznie olyannyira túlzsúfolt hetekkel, hogy már hazamenni sincs ideje, csak rohan egyik helyről a másikra. Amikor az embernek nincs fix programja, azt gondolom hajalmos beleesni abba a hibába, hogy túl sok teendőt, feladatot el/magáravállal, ezzel segítve barátai, ismerősei, csapata munkáját. Ezután a fáradtság jóleső érzés, és ami azt illeti Isten rengeteg erőt adott nekem. Viszont Isten nélkül konkrétan végig se tudtam volna csinálni. Rengeteg örömöt szabadít fel Isten jelenléte, a tudat, hogy Ő velünk van, a tudat, hogy érte élhetünk néha felfoghatatlan. És igazán kalandos helyzetekbe vezet, sokszor nem látom a kiutat, de minden percet megér. A hétvégét (tekintettel a rossz időre) itthon tervezem tölteni, remélem a pihenés nem csak illúzió marad, mert még mindig sok munkám van a rendezvényeken készített fotók retusálásával, feltöltésével, továbbításával. Talán párat ide is feltöltök. Az íráshoz, és egyáltalán a blogíráshoz magam sem tudom miért tértem vissza a sok teendő közepette. Talán csak jól esik kiírni magamból örömmel teli fáradalmaimat.

Vissza a bloghoz