Olyan nehézkesen telnek a napok. Nem tudom pontosan merre haladok. Érzem, hogy több pihenésre lenne szükségem. Sajnos a korai kelés teljesen kimerít.
Pedig alapvetően nincs rossz életem, gyönyörűszép helyeken jártam, és olyan élményekben volt részem a Farncia Riviérán, amiről sokan csak álmodnak. De valahogy a visszaérkezés a - valóságomba - annyira fájdalmas, hogy hetekig keresem a helyemet egy varázslatos utazás után. Arról nem is beszélve, hogy utazás alatt a munka és az élet megáll, és több a teendő, intéznivaló, munka, mintha el se mentem volna.
Sokan nem gondolnak erre, vannak, akik egész évben a nyaralást várják, hogy végre kikapcsolódjanak. Én addig akarok dolgozni, amíg az életet nem teszem egy "nyaralássá". Nem a szó szóros értelmében nyaralásra vágyom, hanem valamiféle kellemes, élvezhető, stresszmentes, rugalmas időbeosztással végezhető tevékenység elvégzésére, mely lehetővé teszi, hogy ha kedvem van, akár ki is szállhatok lelkiismeretfurdalás nélkül pár hétre, vagy nyugodtan elutazhatok úgy, hogy akár napi pár óra munkával egy medence mellől is el tudom látni a szükséges feladatokat.
Még nem tudom pontosan, mi lesz ez az irány, és mi a következő lépés, de semmiképp sem szeretnék megelédegni, és megragadni valahol, aminél tudom, hogy van sokkal több.
Mindeközben hálás vagyok azért, ahol tartok, és amilyen lehetőségeket adott az élet, azokért a remek emberekért, akiktől nem csak szakmailag, de az életről is rengeteget tanulok.
A hála és az elégedetlenség járhatnak kéz- a kézben, hiszen rengeteg aspektusa van minden helyzetnek. Néha csak próbáljuk leegyszerűsíteni a gondolatainkat, mert annyira komplex az élet, hogy beleőrülnénk.