Szóval tulajdonképpen már csak fényképről emlékszem arra a pillanatra. És volt még nyilván számtalan másik is, amelyekre már így, fényképről sem. Egy részük alkalmasint digitálisan, CD-ken vagy memória-kártyákon kallódott el, ha áttértünk (de hát áttértünk-e csakugyan?) egyszer, valamikor a digitális fényképezésre, a többi pedig fiókok, szekrények mélyén lapul, borítékokban, cipős-dobozokban, és értelmezhetetlen, süketnéma maradna még akkor is, ha történetesen kézbe venné egyszer valamelyikünk, mert kihulltak immár, kipörögtek végleg a kronológiából, elszálltak, ellibegtek, akár az udvaron álló fügefa levelei ősszel, és alighanem zavarba jönnék, ha meg kellene keresnem egykori helyüket a fán.
Élvezem a nyarat. ISTENT. A szeretkapcsolatokat. A megfelelésmentességet. A társadalmi elvárások teljes megszűnését. A szívből jövő hálát. A túlcsordulást. A feltörő imádatot. A csendes perceket. Az óraketyegést. A víz csobogását. A szél zúgását. A zápor utáni rózsákat. Az ölelések illatát. Megtanulni elengedni. Ahogy Isten tanít. Időt hagyni. Időt adni. Türelmesnek lenni. Elképzelni. Belelépni. Csodákat átélni. Kávét főzni barátnőnek. Időben megérkezni. Előbb odaérni. Nyuszit simogatni. Becézni. Örülni mások sikerének. Adakozni. Torta után mosogatni. Bécsben metrózni. Afrikai missziós csapattal imádkozni. Arabokért imádkozni. Csodákat átélni. Testvérekkel időzni. Időtlenül létezni. ISTENNEL. ISTENÉRT. ISTENBEN.
Az Úr a Szellem. Ahol pedig az Úr Szelleme, ott szabadság van. 2 Korinthus 3:17 EFO
Olyan jó, hogy nem kell erőlködni!
Sokszor megpróbáltam "jól" evangelizálni. Istenről és Isten dolgairól beszélni mindig izgalmas, kalandokkal teli, de vajon lehet-e ezt jól vagy rosszul csinálni?
Dicsőség Istennek, hogy nem lehet, hiszen nem is mi csináljuk, hanem a bennünk élő Jézus tesz bizonyságot magáról Szent Szellem által.
Épp hazafele tartottam, amikor a szemem sarkából megláttam egy villamospótlóra váró férfit. Már el is mentem mellette, mikor elöntött az érzés, hogy Jézus mennyire szereti őt, és mennyire vágyik arra, hogy ez a férfi ezt megtudja.
Visszasétáltam a megállóba, pont jött a pótlóbusz. Leültem vele szembe és egyszerűen nem tudtam nem elmondani, hogy Isten szereti őt és fontos neki! A férfi annyira meghatódott, elrakta a telefonját és csak nézett rám. Én nem akartam semmit. Én nem akartam ehhez az emberhez odamenni. Én nem akartam beszélni vele. Nem akartam megtéríteni. Csak néztem rá és éreztem, hogy Isten szeretete átáramlik rajtam, és ez a férfi nem velem, hanem Istennel találkozik, aki gyönyörködik benne.
Folytatta a beszélgetést, és ez a férfi azzal a gondolattal szállt le, hogy Jézus az élet értelme!
A SZABADSÁG
A víz érintése. Elmerülni benne, majd a felszínen fellélegezni. Mélyen beleszippantani a levegő természet illatába. Lószag. Virágillat. Nem tudom melyik gyönyörűbb. Otthon érzem magam a természetben. Kikívánkozom a városból. A rohanásból. A szmogból. Úszni akarok végtelenül sokat. Bukfencezni a vízben. Felfedezni mindazt, ami természetes módon bennem van. Amit nem a világ öntött belém az évek során. Szakítani szeretnék ezzel a világgal. Nem csak egy túra, vagy vakáció erejéig. A zsigereimben érezni akarok. Érezni akarom. Elég volt a felszínen való loholásból. A hajszából. Lassan, de biztosan szeretnék mélyre ásni. Nem megállni az első rétegeknél. Ásni mélyre, a végtelenbe.
Itt hagyni mindent és mindenkit. Egyedül, Istennel végigcsinálni. Egy kalandot. Ami során felépülök. Felépülök abból a betegségből, amiben a világ szenved. Amivel minden ember meg van fertőződve. Nem erre az életre lettünk megteremtve.
AJÁNLOM AZ OLDALT
