Szóval tulajdonképpen már csak fényképről emlékszem arra a pillanatra. És volt még nyilván számtalan másik is, amelyekre már így, fényképről sem. Egy részük alkalmasint digitálisan, CD-ken vagy memória-kártyákon kallódott el, ha áttértünk (de hát áttértünk-e csakugyan?) egyszer, valamikor a digitális fényképezésre, a többi pedig fiókok, szekrények mélyén lapul, borítékokban, cipős-dobozokban, és értelmezhetetlen, süketnéma maradna még akkor is, ha történetesen kézbe venné egyszer valamelyikünk, mert kihulltak immár, kipörögtek végleg a kronológiából, elszálltak, ellibegtek, akár az udvaron álló fügefa levelei ősszel, és alighanem zavarba jönnék, ha meg kellene keresnem egykori helyüket a fán.
Igen, az elmúlt egy hétben nagyjából így éreztem magam a suliban. Vannak jobb, és rosszabb napjaim, próbálom értelmesen kihasználni a suliban eltöltött időt. Hiányozni nem szeretek, mert mindig rengeteg pótolni valót von maga után egy pár napos hiányzás is.. de ma valahogy a szokásosnál is kevesebb kedvem volt bemenni, főleg, hogy el is aludtam. Igazából nem aggódom ezen. Nem érdekel ki mit gondol. Én jól fogom magam érezni, történjen bármi. A hétvégén kipihenem magam, rendet rakok, átnézem a matekot, találkozom barátokkal, és próbálok a suliban sem szenvedni, keresem a kedves emberek társaságát, akikkel jól kijövök. Szerencsére vannak egy páran. Az egyetlen dolog, ami zavar, hogy egyes emberek különösen tehetségesek az egyes helyzeteket félreértésében. Nincs túl sok barátom, mert vagy többet akarnak tőlem, mint barátság, vagy furának gondolnak.. Valójában ez sem annyira aggasztó, így is akad elég az emberi kapcsolatokból, és nap mint nap ismerek meg új embereket. Picit más téma, de szeretnék újra sportolni. Örömmel tölt el a sportolás, talán egy tesi érettségit is bevállalhatnék. Rajongok a sportokért, főleg, ha edzőtárssal űzhetem őket. Csak hát.. a bőség zavara. Nem szeretném magam túlságosan lekötelezni egy fajta sport mellett, mert szeretem a változatosságot és a sokszínűséget. Régen úgy gondoltam, nem lehetek sikeres több sportban is, és muszáj egyvalamit kiválasztani, és abban sikeresnek lenni. De már nem érdekelnek az eredmények. Szabadságra születtünk, arra, hogy élvezzük az életet, és azt tegyük, amit szeretünk csinálni, ami boldoggá tesz. Nem arra, hogy megfelelési kényszer alatt, a társadalmi keretek között valahogy túléljünk pár tíz évet.. Ennél sokkal több van !! :)
Az őszi szünetben kedvet kaptam a honlapom szerkesztgetéséhez, kissé rendbe is raktam, több felesleges, nem egyértelmű menüpontot ki is töröltem. Nem mondom, hogy ezentúl rendszeresen fogok blogbejegyzéseket írni, de a nullánál biztosan több frissítés várható a továbbiakban. Szeretem internetes felületen valamilyen szinten rendszerezni a gondolataimat, teendőimet. Sokkal gyorsabban átírható, egyszerűbben kitörölhető, könnyebben szerkeszthető(legalábbis számomra), mintha mindent külön papíralapú jegyzetfüzetekbe vésnék fel. Arról nem is beszélve, hogy ezt legalább nem hagyom el. A blogolás, honlap és design szerkesztés varázsa valahogy mindig is vonzott egész kiskorom óta. Vannak saját történeteim, festményeim, fotóim, melyeket szívesen publikálnék, ennek ellenére a tegnapi nap folyamán mégis különböző színű és stílusú hajakról gyűjtöttem össze képeket. Véleményem szerint ebben közrejátszik a szalagavató közelségének a gondolata, ugyanis még mindig nem tudom milyen frizurában táncoljak. Youtube-on rengeteg tutorial videó található "prom hair" témában. Úgy érzem itt az ideje a gyakorlati megvalósítás elkezdésének is, mert rá kellett döbbennem, hogy pusztán csak nézve mindegyik jól néz ki, de az már egészen más kérdés, hogy az én hajamon, az én ügyességemmel mennyire kivitelezhetők az egyes kontyok/fonások. A másik ok, amiért ennyire rá vagyok pörögve a haj témára, a november 12-ei fodrász show, ahova mehetnék hajmodellnek. Csak az a kérdés, megéri-e nekem ez az egész. A szalagavató másnapján lenne pont a szülinapomon. Már régóta forgatom a fejemben a hajam szőkítésének/világosításának gondolatát, és ami azt illeti jókor jött ez a lehetőség, szalagavató előtt nem is akartam volna variálni a hajam hosszával, színével. Ha bárkinek van bármi tapasztalata a témában, kíváncsian várom. Illetve a képre kattintva tekinthetőek meg a hajas képek. Az egész egyszerű, természetes színektől kezdve a már művészetnek mondhatón keresztül minden megtalálható. :D
Összegyűjtöttem néhány képet egyszerű, visszafogott tetoválásokról a weheartit.com (biztosan ismeritek) oldalról, olyanokról, melyeket akár én is elfogadnék. Majd talán egyszer.
Pont tegnap jelent meg Sia új száma a youtube-on. Ismét hatalmasat alkotott, a Cheap Thrills után ez az új kedvencem tőle. Megnéztem a dalszövegét magyarul is és a szövege is eléggé megfogott, szinte az összes sorban magamra ismertem. Az elején épp a futásról énekel, és pont tegnap tértem vissza atlétikaedzésre. A kisebb suli utáni szerencsétlen hazamenetelem után feltöltött az edzés energiával és régi ismerősökkel is találkoztam, jót beszéltem mindenkivel. Illetve ledumáltam az egyik fiúval, hogy majd csinál nekem menő karkötőt. Eddig minden napom jól sikerült, az angolórákat is túlélem, tanulgatok, edzek, és pozitívan állok mindenhez. Próbálok a suliban is olyan emberek között lenni, akikkel kölcsönösen jól érezzük magunkat. Kezd beindulni az iskolai élet, bár a 12.c osztály épp osztálykiránduláson van, illetve a tavalyi végzősök hiánya miatt most kicsit kihalt a suli, de legalább kisebb a sor a mosdóban. És fontolgatom azt a strandröpit Franival. A mai tesiórán röplabdáztunk a fiúkkal, és a zaftosabb labdamenetek után kedvet kaptam ehhez a sportághoz. Ráadásul milyen poén már, amíg kint az emberek nagy, télikabátban megfagynak, mi bent a sátorban bikiniben labdázunk.
Soha senkinek ne hazudjatok semmivel kapcsolatban! Főleg ne ismerősöknek, akikkel bármikor összefuthatsz akár mások jelenlétében is. Nagyon nagyon kínos szituációkba lehet kerülni akár egy apró kis füllentéssel kezdődő történettel. Már csak reménykedhetek, hogy feledésbe merül az egész. Ha meg nem, majd tisztázom magam, végtére is annyira nem nagy dolog, egyszerűen csak semmi értelme nem volt mást mondanom. Semmi. Nem érezném magam jobban, se rosszabbul, ha úgy történt volna az eset, ahogy meséltem, szóval tényleg nem értem magam. Ettől függetlenül jó volt a suli első két napja. Bár ijesztő belegondolni, hogy már csak két évem van az érettségiig. Ami az edzést illeti, nem tudom, hogy fog beleférni az időmbe, mert kedden szalagavató táncpróbák (a felsőbb évfolyammal táncolok), szerdán töri, pénteken pedig filozófia fakultáció, ami azt jelenti, hogy esélyem sincs odaérni edzésre. Ráadásul nem szeretnék izmos lábakat, és valljuk be, a rövidtávfutók elég vastag combokkal rendelkeznek. Amint megkapom a fotózásról készült képeimet, szerintem belevágok a modellkedésbe, eléggé meg jött hozzá a kedvem azok alapján, amit a forgatáson meséltek nekem. Kiderült, hogy nem kell tökéletes Victoria's Secret modellnek lenni ahhoz, hogy pénzt keress pár fotózással, esetleg külföldre utazz. Persze egy bizonyos magasság és arc azért kell hozzá, szerintem nekem mindkettő megvan, elküldöm majd pár ügynökséghez a fotóimat, elvégre nincs veszíteni valóm. Egy próbát megér, mégiscsak jobb fotózásokkal pénzt keresni, mint árufeltöltő, mekiben robotoló és hasonló diákmunkák által leszenvedni a napi 6 órát. És ha ez összejönne lenne motivációm az angol tanuláshoz is.
Ami azt illeti már egy ideje megszeretném írni ezt a blogbejegyzést, de az események egymásutánja csak egyre fokozódott. Életem első nagy szerelmén három hét után túltettem magam. Nem is rossz. Az első három napot végigbőgtem, képtelen voltam bármit is leerőszakolni a torkomon, aztán több, mint két hétig feküdtem az ágyban és sorozatokat néztem. Annyira leamortizálódott az izomzatom, hogy pár napra rá egy kevés kis sétától és lépcsőzéstől is izomlázam lett. A nyár utolsó hetére végre észhez tértem, lehiggadtam, levontam az elmúlt félév tanulságát, és most már nyugodt szívvel kijelentem, hogy túl vagyok rajta. Nem hittem volna, hogy ilyen gyorsan bekövetkezik nálam ez az állapot. Talán mégsem volt olyan fontos, mint hittem. Talán túlságosan belelovaltam magam. A lényeg, hogy szeptember van, és a poharamban tiszta víz. És nem hagyom, hogy bárki is bemocskolja. A nyár utolsó hete számomra örök emlék marad. Megtartottam életem első buliját a saját házamban. Szerintem mindenki jól érezte magát, nem volt hatalmas ereszd el a hajam, inkább olyan kisebb, családias bechillelős buli volt. Persze az ismeretlen emberek, az egész házban üvöltő zene, és a reggelig tartó táncolás persze nem maradt ki. Előtte még a konyha kifestésére is volt időm. Félig-meddig lejött a tapéta, mit ne mondjak, nem volt egy kellemes látvány. Forróvizes szivaccsal feloldottam a ragasztót és a maradék tapétát is eltávolítottam a falfelületről, aztán elszaladtam a Praktikerbe, vettem a piros asztalhoz és székekhez illő piros színű falfestéket és egy piros "Home" feliratú lábtörlőt. A buli után pedig jobban ragyogott a ház, mint előtte. Elképesztő aktívságomban elöntött a büszkeség. Aztán másnap reggel már fél hatkor a Zene nélkül c. film forgatásán voltam. Statisztáltam, és beválogattak egyszerűbb jelenetek eljátszásába. Fárasztó napok voltak, de minden fáradtságot megért. Megismerkedtem új emberekkel, kezet fogtam Nagy Feróval (ezzel kipipáltam a bakancslistám egyik pontját), és belekóstoltam a filmezés világába. A nyár utolsó estéjén pedig Andrénál kártyáztam Andréval és a haverjaival. Ma pedig túléltem a szokásos évnyitót és az azt követő ofőórákat. Mindenkinek kellemes évkezdést kívánok!
AJÁNLOM AZ OLDALT
